Nagyon leegyszerűsítve kétféleképpen lehet labdarúgóklubot működtetni: gazdaságosan vagy veszteségesen. Különösen hangsúlyossá vált ez az utóbbi évtizedekben, amikor klubszínekkel felcimkézett pénzgyárak termelik a profitot - vagy éppen a veszteséget. A játék minősége azonban nem áll mindig egyenes arányban a költségvetéssel, az eladósodott gigaegyesületek példája igazolja, hogy jókora deficittel is lehet világraszóló sikereket elérni. Ennek a közgazdasági szempontból nem igazán magyarázható folyamatnak próbál véget vetni az UEFA a tervezett átigazolási sapka bevezetésével, a bevételeinél többet költő klubokat azonban csak a 2014-15-ös idénytől szankcionálná - akár a nemzetközi kupaküzdelmekből való kizárással. A fenyegető felhívás nemhogy visszafogottságra késztetné a nagyokat, ellenkezőleg, most kezdődik az igazi szabadrablás. Elérkezett az oligarchák, az olajsejkek ideje, akikre eddig sem volt jellemző, hogy szerényen meghúzódtak a háttérben, most azonban klubtulajdonosként, kényük-kedvük szerint, legálisan moshatják vagy vasalhatják milliárdjaikat a profi futball felső szintjén. Itt van például az a Manszur sejk, aki a Manchester City ATM-jeként funkcionál, és mint ilyen, az aprópénz ismeretlen számára. Az átigazolási piacon világrekorderként jegyzett Cristiano Ronaldóra adta be igényét potom 180 millió euróért, és hogy nem olcsójános a szakmában, azt José Mourinho árukapcsolásával, értsd Manchesterbe csábításával is bizonygatja.
A PSV Eindhoven nem ezt az utat járta, ott hosszú évtizedek óta nem csak a pénz, hanem az ész is diktált. A holland klub nem egyedülálló, de Európában talán a legprofitábilisabb átigazolási politikával dolgozott, s bár mostanában szorul a hurok, ahhoz, hogy a kontinens egyik elismert csapatává fejlődött, a nyakló nélküli költekezés helyett más is kellett. Az alap a Philips-gyár, amelynek neve és főszponzori tevékenysége eltválaszthatatlan az 1920-ban alapított eindhoveni futballklubtól. Hogy a multi mennyire magáénak érzi a PSV-t, arra talán a legjobb példa Romário 1988-as szerződtetése. A Philips számos leányvállalatot működtet világszerte, a nyolcvanas években többek között Rio de Janeiróban is volt egy üzeme. Az akkori brazil törvények szerint azok a cégek, akik nem vitték ki a nyereséget az országból, jelentős kedvezményeket kaptak az államtól. Mivel a Vasco da Gama 22 éves csatára nagyon kellett a fél évvel korábban BEK-et nyert PSV-nek, ezért a történet gazdasági és futballszakmai szálait összefonva a Philips nem mozdította a profitot, cserébe jelentős kedvezménnyel, az 5 millió dolláros vételár feléért megvette Romáriót. Az üzlethez persze más, egészen pontosan másvalaki is kellett.
A ma 76 éves Piet de Visser mezei játékos megfigyelőből szuperügynökké nőtte ki magát, s mint ilyen, jelentős szerepet vállalt abban, hogy az 1920-ban alapított 21-szeres bajnok, 8-szoros kupa-, és 7-szeres szuperkupa-győztes klub Hollandiában az Ajax és a Feyenoord méltó versenytársa lett, rendszeres résztvevője az európai kupaküzdelmeknek, 1978-ban UEFA-kupát, tíz évvel később BEK-et nyert. Eindhoven egyébként a mai napig a legkisebb város, amelynek csapata a legrangosabb európai kupasorozatban az élen végzett. Mindeközben adta-vette a játékosokat, rossz üzletbe alig nyúlt bele, olyan labdarúgók váltották egymást, akik később (vagy már a PSV-ben) világsztárok lettek. De Visser a minőségre ment, olyan hálózatot épített ki, amely nem csak Európában, hanem globálisan figyelte a tehetségeket, és azonnal rácsapott a legjobbakra. Az ész és a pénz mellé jó adag szerencse is kellett ahhoz, hogy PSV ráérezzen a nagy üzletre, a már említett Romário, Gullit később Ronaldo, Van Nistelrooy vagy Robben szerződtetése a kontraktus aláírásának pillanatában még nem jelentett garanciát a világhírnévhez. De Visser utolsó nagy dobása Dzsudzsák és Reis felfedezése volt, ők ugyan még a klub szerződtetett futballistái, kétség sem férhet hozzá, hogy a tehetségükön túl befektetési szempontok is közrejátszottak a leigazolásukban. Dzsudzsákot 2008-ban a még inkább a virágkarneváljáról és a pulykakakasáról, mintsem az európai futballmúltjáról híres Debrecentől vette meg a holland klub kétmillió euróért, ma pedig, három esztendővel később több, mint tízmilliós haszonnal adhatja tovább. Az eindhoveniek szempontjából tökmindegy, hogy a vevő dagesztáni vagy spanyol, miután ,,felsztárolták” a játékost, jó érzékkel szerződést hosszabbítottak vele, hogy a gólok után eurómilliókat is kivegyenek belőle. Ha egyébként létrejön a biznisz, Dzsudzsák illusztris társaságba kerülhet, tagja lesz ugyanis annak a csoportnak (Romario, Ronaldo, Van Nistelrooy, Zenden, Stam, Robben) amelyen a PSV közel tízmillió eurót, vagy annál többet szakított.
S ha már a neveknél tartunk. Úgy gondolom, egy Gomes - Koné, Stam, De Bilde - Farfan, Park, Gullit (Zenden) - Van Nistelrooy, Ronaldo, Romario, Robben csapat mindenkinek megmozgatja fantáziáját, még akkor is, ha az időkorlátok miatt soha nem állhatott volna így fel a PSV. Ezt az együttest azok a futballisták alkotják, akiknek túlnyomó részét De Visser irányította Eindhovenbe, és akiken a legnagyobb haszonnal adott túl a klub. Az összprofit egyébként jócskán meghaladja a százmillió eurót, ami ugye reálértéken számolva ennél ma már sokkal több.
A PSV szuperügynöke is behódolt a pénznek, immár három esztendeje Roman Abramovicstól kapja a fizetését. A különbség csupán annyi, hogy ma már a Chelsea-nek hajtja fel a tehetségeket, és nem euróban, hanem fontban gyűlik a pénze. A hollandok nem akarják vagy inkább nem tudják állni a költségeit, s bár felajánlották neki, hogy a későbbi eladásokból bizonyos százalékot átutalnak a számlájára, De Visser köszönte szépen, de nem élt a lehetőséggel. Azt mondta, ő nem olyan ember, aki a PSV-nek dolgozik, miközben a Chelsea-től kapja a fizetését. Az alacsony alapbér mellé járó későbbi részesedéssel kapcsolatban pedig mindössze annyit jegyzett meg, hogy mit ér a bónusszal, ha addigra már a koporsóban fekszik…
Temetni azért nem kell az eindhoveni klubot, bár kétségtelen, hogy a két évtizedig méltán híres és elismert megfigyelői hálózata az utóbbi években foszlásnak indult. Három év alatt kellene úgy megerősíteni, hogy ismét fennakadjanak rajta a későbbi világsztárok. Ha nem sikerül, az a már most látható szakmai és gazdasági visszaeséshez vezethet, és akkor az sem vigasztalhatja a Philips-gyáriakat, hogy az utolsó nagy sápot egy magyarról, Dzsudzsák Balázsról húzták le.
A következőkben azokat a labdarúgókat gyűjtöttük össze - a teljesség igénye nélkül -, akikben a PSV nem csak a tehetséget fedezte fel, hanem pénzt is látott bennük. Hogy az eindhoveniek nem nyúltak mellé, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy későbbi világ- és Európa-bajnokok, gólkirályok, aranylabdások fordultak meg a Philips-gyári csapatban. Ez a fajta játékos-politika aztán nem csak az eredményeket szállította, hanem a klubkasszát is hizlalta. (A futballisták neve mellett zárójelben a szerződtetéskori életkoruk szerepel, az átigazolási összegek a transfermarkt.de által kalkuláltak)
Ruud Gullit (23)
PSV (1985-1987)
Vétel: Feyenoord 450.000€
Eladás: AC Milan 6.750.000€
Profit: 6.300.000€
Romário de Souza Faria (22)
PSV (1988-1993)
Vétel: Vasco da Gama 2.200.000€
Eladás: Barcelona 12.000.000€
Profit: 9.8000.000€
Gheorghe Popescu (23)
PSV (1990-1994)
Vétel: Universitatea Craiova 800.000€
Eladás: Tottenham Hotspur 2.900.000€
Profit: 2.100.000€
Boudewijn Zenden (18)
PSV (1994-1998)
Vétel: PSV utánpótlás ingyen
Eladás: Barcelona 12.000.000€
Profit: 12.000.000€
Ronaldo Luís Nazário de Lima (18)
PSV (1994-1996)
Vétel: Cruzeiro 5.475.000€
Eladás: Barcelona 15.000.000€
Profit: 9.525.000€
Jaap Stam (25)
PSV (1997-1998)
Vétel: Willem II Tilburg 1.500.000€
Eladás: Manchester United 17.000.000€
Profit: 15.500.000€
Gilles de Bilde (26)
PSV (1997-1999)
Vétel: Anderlecht ingyen
Eladás: Sheffield Wednesday 5.000.000€
Profit: 5.000.000€
Ruud van Nistelrooy (22)
PSV (1998-2001)
Vétel: Heerenven 7.000.000€ (holland rekord)
Eladás: Manchester United 28.500.000€
Profit: 21.500.000€
Arjen Robben (18)
PSV (2002-2004)
Vétel: Groningen 4.300.000€
Eladás: Chelsea 18.000.000€
Profit: 13.700.000€
Park Dzsi-Szung (22)
PSV (2003-2005)
Vétel: Kyoto Sanga 5.000.000€
Eladás: Manchester United 7.300.000€
Profit: 2.300.000€
Jefferson Agustín Farfán Guadalupe (20)
PSV (2004-2008)
Vétel: Alianza Lima 3.500.000€
Eladás: FC Schalke 10.000.000€
Profit: 6.500.000€
Heurelho Gomes (23)
PSV (2004-2008)
Vétel: Cruteiro 1.000.000€
Eladás: Tottenham Hotspur 9.000.000€
Profit: 8.000.000€
Arouna Koné (23)
PSV (2006-2007)
Vétel: Roda Kerkrade 9.000.000€
Eladás: Sevilla 12.000.000€
Profit: 3.000.000€
Manuel da Costa (20)
PSV (2006-2008)
Vétel: Nancy 1.500.000€
Eladás: Fiorentina 4.500.000€
Profit: 3.000.000€
Dzsudzsák Balázs (21)
PSV (2008-)
Vétel: Debrecen 2.000.000€
Eladás: ? (13.000.000€ az ára)
Profit: ?