Régóta vágytam egy ilyen túrára és az idei szezonban összeálltak a csillagok, végre lett lehetőségem csatlakozni a Nagy utazók közé. Külön égi ajándék, hogy első utam éppen egy egésznapos bajnokavatásra vitt ki. Végre indulhatotta a fieszta!
Felvettem régi otthoni cimborámat a Keletinél és indultunk is a térre. A busz megtalálásában nagy segítségemre volt egy Milan táskás srác a barátnőjével. Ők is láthatóan a gyülekező helyet keresték.
Odafelé úton szolíd sörözés közben ismerkedtünk, aztán minden megállónál pótoltuk az előzetesen alulbecsült italkészletünket. Természetesen egyre lazábban toltuk a parkolói focit.. Némi szlovéniai szundítás után hajnalban elértük a gyönyörű Olasz alföldet. Nem vicc, ezek tényleg mindenhová szőlőt telepítettek! Az első Autogrillnél szembesültem vele, hogy itt kevés lesz az angol, felidéztem pár olasz szót, hogy megvegyem a napi Gazzettát, ugyanis a pénztáros a "How much?"-ra "Heee???!" -vel felelt. Lassan, de biztosan megérkeztünk Milánóba, ahol rengeteg kifüggesztett zászlót lehett már délelőtt is látni.
A stadion megpillantásával visszafordíthatatlan adrenalin-áramlás indult meg szervezetünkben, ami egész napra feltöltött minket, hogy kiélvezhessük az ünneplés minden pillanatát. A központba beérve egy barátommal leszakadtunk, majd időről időre újra összefutottunk az egyesületes utitársainkkal. Utólag nézve egészen ügyesek és szerencsések voltunk, mert minden tervezzett program sikerült.
Egy jó pizzával és sörrel alapoztuk meg a délutánt, aztán nekiindultunk, hogy beszerezzünk néhány kegytárgyat, pólót és ajándékot. A Megastore-nál csak annyi embert engedtek be, amennyit még éppen ki is tudnak szolgálni, így kis várakozás után meg is voltak a bajnoki címes pólok. Úgy döntöttünk, hogy a Dóm térnél csatlakozunk az ünnepléshez. Jó volt felidézni az utóbbi évtized sikereit a kivetítőről. Minden sorsdöntő gól után óriási üdvrivalgás. Végre mi is részesei lehetünk egy ilyen pillanatnak! Hosszú várakozás után befutott a nyitott busz. A tömeg még tovább préselődött, így teljesen közel kerültünk a csapathoz. Rövid idő múlva úgy döntöttünk, hogy kielőzzük a tömeget, és elindulunk a stadionhoz.
Nem volt egyszerű, de egy megállóval visszább gyorsan fogtunk is egy metrót. Szerencsénk volt, mert a Dómnál már meg sem állt a járat. Végig üvöltöttük többszáz milanistával együtt az utat - megalapoztuk a meccsre a hangulatot. A mérkőzés előtt még gyors töltés - Pannini plusz hp-kombó, és indultunk is életünk első és legtutibb bajnokijára. A fölfelé vezető úton megcsodáltuk a várost és minket is az az érzés fogott el, hogy simán ideköltöznénk néhány évre. Még világos volt, amikor megpillantottuk a szentélyt belülről. Csodálatos látvány volt elsőre, másodikra és sokadjára is. Ámultunk, mint a kisgyerekek. A féligtelt stadionban is óriási hangulat volt már, mi is hamar bekapcsolódtunk a nótázásba.
A bemelegítés laza volt, látszott, hogy könnyed meccsre készül a csapat. A keret bemutatása során természetesen Pippónak örültünk mi is a legjobban. Fantasztikus, mekkora kedvenc az öreg harcos.
Gyorsan elrepült az idő a kezdősípszóig. Bármeddig elszórakoztunk volna a meccs előtt. Élőben bajnokit nézni összehasolíthatatlanul jobb, mint tévében, egy pillanatra sem vettük le a tekintetünket a pályáról.
Én még a fényképezést is hanyagoltam nagyrészt. A góloknál szó szerint robbant a stadion. Hangorkán, füst, görögtűz. Az este csúcspontja egyszerűen óriási volt! A meccs vége után éreztük, hogy hatalmas buli kerekedik még, de ilyen profi ünneplésre nem számítottunk. Nálunk a Boa-féle Jacko-show vitte a pálmát, bár a tűzijáték is kemény volt. Lefelé ballagva éjszakai pompájában is megcsodáltuk a várost, majd a stadiont is, készült még pár kép, és fülig érő szájjal indultunk haza. Hatalmas élménnyel gazdagodva tértünk vissza Magyarországra. Futball-szempontból a régi kedvencek (Pirlo utóljára - Gattuso, Nesta, Seedorf és persze Inzaghi) mellett az újakat is megcsodálhattuk. A legendás Milan-védelem méltó utódjai lehetnek Thiago Silva és Abate is.
Fantasztikus élmény ez a túra, mindenkinek kívánok hasonló jókat.