- A kajak-kenu szövetségnél figyelmeztettek, hogy szinte lehetetlen elérni...
- Ha csak lehet, kerülöm a nyilvánosságot.
- Ezt teszi 24 évnyi élsport?
- Nem, csak most más a dolgom. Úgy érzem, jelenleg nem vagyok aktuális és van elég önjelölt. Nincs velem semmi extra, szép csöndben, nyugodtan elvagyok. Eleget szerepeltem, nem vágyok az újságok címlapjára. Ha megkérdeznek elmondom a véleményem, de nem érzem azt, hogy elől kéne haladnom, nem akarok bármi áron szerepelni.
- Olvasom, hogy 11 év után ült ismét hajóba, egy barátja ismerősét tanítja kajakozni. Jelen pillanatban ennyi a kapcsolata a sportággal?
- Most ennyi. Ez a feladat inkább arról szól, hogy mindenféle felelősség nélkül próbálkozhatok a tanítással, mert az nem volt egyértelmű, hogy menni fog-e az oktatás. Az is egy tudomány, hogy átadd a tudásodat másnak. Valakinek megy, valakinek nem. Ki akartam próbálni, hogy egyáltalán képes vagyok-e rá és úgy néz ki, működik. Ráadásul abból a szempontból sem mellékes a feladat, hogy kicsit mozoghatok, mert bevallom az utóbbi időben nem erről szólt az életem.
- Innen már csak egy lépés az edzősködés.
- Nagyon nehéz most az edzők helyzete Magyarországon, nehéz a körülményeket megteremteni. Keményen össze kell fogni ahhoz, hogy jól működjön egy egyesület. Nem megoldhatatlan, de egyelőre tényleg csak saját magamat szeretném kipróbálni. Szeretek tanítani, és ha úgy érzem, hogy kerek egész vagyok, akkor szívesen átadom a tudásomat. Szeretem közvetlenül csinálni, jó érzés gyerekekkel foglalkozni. Én is voltam fiatal, és emlékszem, hogy mennyire fontos volt ez a viszony. Újra fel kell építeni azt, hogy a gyerekeknek legyen hova elmenniük sportolni, ne drogozzanak, hanem az legyen a ciki, ha nem mehetnek edzésre. Érezzék a csapatszellemet, érezzék, hogy van fizikai alapja az életünknek. Kitartást és olyan barátokat szerezhetnek, akik végig kísérik az életüket. Erre mind emlékszem, nem felejtettem el, honnan indultam.
- Egy ilyen sikeres olimpia után biztos több gyerek szeretne kajakozni. Érezhető ez a londoni játékok után?
- A vívók mesélik, Szilágyi Áron egyesületében most öt gyerek helyett 120 jelentkezik. Ez természetes, a kajak-kenuban is ez a helyzet.
- Igen, de amíg a gyerekek kajakoznának, addig felnőtt versenyzőink éppen távozóban vannak. Elég fura a helyzet...
- Meg lehet őket érteni. Itthon azt jelenti a "második vonal", hogy 20 vagy 50 centivel második leszel. Ezzel az eredménnyel külföldön biztos csapattag vagy és tuti érmes, nálunk viszont ki sem jutsz egy világversenyre. Nehéz a helyzet, viszont szükség van rájuk, mert csak velük együtt lehet eljutni arra a szintre, ahol most egy magyar kajakos tart. Ezt mások is tudják, ezért nem akarják elengedni őket, amit szintén megértek. Ugyanakkor a lányokat és a fiúkat sem ítélhetjük el, mert ha már ennyit fektettek bele, akkor szeretnék megmutatni magukat. Erre viszont semmi esélyük, mert a második hellyel nem jutnak előrébb. Ezzel pedig nem tudják biztosítani a megélhetésüket, nem tudnak szponzort keresni.
- Miért pont most, miért 2012-ben kezdődött a kiáramlás?
- Azért, mert Janics Natasa révén kirobbant, és talán ezzel letisztulnak a dolgok. Nincs ezzel akkora baj, mert vagy így vagy úgy, de tisztába lehet tenni a magyar kajak-kenu helyzetét. Annak idején, 16 évesen engem is eltiltottak, egy évet ki kellett hagynom ahhoz, hogy egy másik egyesületben folytathassam. Minden kornak a megvan a saját maga problémája.
- Viszont a jelenlegi távozók nem klubot, hanem országot váltanak, inkább külföldön érvényesülnének, elhagynák Magyarországot.
- Igen, mert ha tetszik, ha nem, a villanyszámlát ki kell fizetni. A tejet és a kenyeret pénzért adják. Legyünk reálisak. Ez az egész a megélhetésről és az önmegvalósításról szól. Ha valaki ehhez ért, akkor szeretne ebből megélni, és ezt senki sem vetheti a szemére. Mindenki megpróbálta itthon, de ha nem megy, ha évekig nem kap fizetést, akkor nincs más kiút. Világbajnok párosunk egyik tagját a testvére tartja el, ezek ismert gondok. Egy-két kivételtől eltekintve nem a pénzről, hanem a megélhetésről szól a probléma. Magyarországnak is pénzbe került az, hogy idáig eljusson egy-egy sportoló, de a családoknak és a versenyzőknek is. Nem csak az állam fizet azért, hogy ők ilyen kaliberű kajakosok lettek. Összetett dolog ez, és nem szeretnék ítélkezni senki felett, csak próbáljuk meg rendezni a körülményeket.
KŐBÁN RITA
Született: 1965. április 10., Budapest
Egyesületei: FTC, Csepel, UTE
Edzői: Kluka József, Spang Ottó, Fábiánné Rozsnyói Katalin
Legjobb eredményei:
2x olimpiai bajnok (K-1 500 m, 1996; K-4 500 m, 1992);
3x olimpiai 2. (K-1 500 m, 1992; K-4 500 m, 1988, 2000),
olimpiai 3. (K-2 500 m, 1992);
9x világbajnok (K-1 200 m, 1994, 1995; K-2 200 m, 1994; K-4 200 m, 1994, 1998, 1999; K-1 500 m, 1995; K-4 500 m, 1986, 1999);
10x vb-2. (K-2 200 m, 1998; K-1 500 m, 1991, 1993, 1994; K-2 500 m, 1985; K-4 500 m, 1987, 1989, 1990, 1991,1994);
6x vb-3. (K-1 200 m, 1999; K-1 500 m, 1999; K-2 500 m, 1998; K-4 500 m, 1985, 1993, 1995);
2x Európa-bajnok (K-1 200 m, 2000; K-4 200 m, 2000);
3x Eb-2. (K-1 200 m, 1999; K-4 500 m, 1997, 2000)
- Azzal viszont nem rendezik a körülményeket, hogy nem járulnak hozzá a 17 év feletti bajnokok országváltásához, illetve csak kétéves türelmi idő után versenyezhetnek. Ezzel talán megakadályozzák a kiáramlást, de a problémát nem oldják meg.
- Persze, hogy nem. Azt kell megoldani, hogy ne kelljen elmenniük. Reméljük, változik a helyzet és találnak megoldást. Biztos, hogy nem tudnak mindenki ügyében pozitív döntést hozni. Jó lenne, ha mindkét fél jól járna, de manapság ez a legnehezebb. A körülmények, az eszköztár adott Magyarországon. A kajakosok végzik a dolgukat, csak éppen nem tudják megfizetni a munkájukat. A minőségi sporthoz szükséges minimális megélhetést kéne biztosítani a számukra. Nem hiszem, hogy ezért bánthatnánk őket. Tényleg nem pénz kell nekik, hanem megélhetés és megbecsülés. Mosolygunk és kezet rázunk velük, de azért semmit sem adnak a boltban.
- Más vizekre evezve... Milyen emlékeket őriz legnagyobb riválisáról, Birgit Fischerről?
- Nagyon tisztelem, mert ő volt a legnagyobb kajakos. Más dimenziót képviselt. Én tíz év NDK-t megéltem, akkoriban csak sejtettük, hogy nem tisztán versenyeztek, de ma már tudjuk, hogy az orvosaik mit nyilatkoztak. Nehéz volt megélni. Se nem szerettem, se nem utáltam őt, egy ellenfél volt, nem pedig ellenség, de jóban sem voltunk, mert tudtam, hogy milyen áron érte el sikereit. Természetesen nagyon sokat kellett dolgoznia azért, hogy ez az eredmény megvalósuljon, majdnem 20 évig volt felnőttként az élvonalban, ez elvitathatatlan. Katona tiszt volt, azt mondta, hazájának szülte a gyermekét és katonának neveli. Más világban élt. Azt mondom, legalább volt kit megverni, nem sok ember mondhatja el magáról, hogy legyőzte Birgit Fischert, én közte vagyok. Talán ugyanezt mondják 200 méteren Kőbán Ritáról, mert engem sem sokan tudtak megverni. Kétszázon én voltam a Birgit Fischer.