Salgótarjánban született, a gyermekkorát Gyomaendrődön töltötte, Békéscsabán tanári, Budapesten kosárlabdaedzői diplomát szerzett – egyszóval mindig is mozgalmas élete volt. De honnan jött az ötlet, hogy a sportriporterkedés felé forduljon? Mi volt az első lépés?

Ezt egyetlen meghatározó momentumhoz lehet kötni: egy budapesti vállalati kiránduláson, a Szabadság téren sétálva megláttam Knézy Jenőt a Magyar Televízió lépcsőjén. Éppen munkába sietett, gondolom. 8-9 éves lehettem. Ott eldöntöttem, hogy sportriporter leszek. Korábban pedig - nagyszüleim a mai napig emlegetik - sűrűn hangoztattam, hogy "híres ember akarok lenni".

Volt esetleg példaképe, mentora, akire felnézett, vagy aki egyengette az útját pályája során?

Jenő volt, akire felnéztem. A sors megajándékozott azzal, hogy 1999-ben és 2000-ben tejfelesszájú gyakornokként dolgozhassak vele. Mint ahogyan volt szerencsém Vitrayval, Gulyással, Hajdú B.-vel, Faragóval is egy szerkesztőség levegőjét szívni. Az elején persze igyekeztem kicsiket és halkan lélegezni, nehogy megzavarjam őket. Sokáig csak ültem a sarokban és a Nemzeti Sport mögül figyeltem őket, aztán ha valamiért hozzám szóltak, akkor összerezzentem.

Az MTV-nél gyakornokoskodott, ám hamar átigazolt az RTL-hez, pedig akkoriban még viszonylag kevés sportot adott a csatorna. Mi szólt a váltás mellett?

2000-ben, az olimpia után kerestek meg az akkor még mindössze három éves RTL Klubtól, hogy hallották a hangomat, tetszik nekik, van-e kedvem átigazolni. Mivel se kutyám, se macskám nem volt akkoriban, úgy gondoltam, jó kaland lesz. Azidőtájt azért már lehetett érezni, hogy az MTV mellett más csatornák is megpróbálkoznak a sporttal, bár az RTL-en akkoriban Kokó meccsei mellett csak a Híradó utáni 3-4 perces sporthírek futottak.

Aztán 2002-ben jött a Forma-1 és a száguldó riporter szerepe, amit mintha Önnek találtak volna ki. Az első perctől kezdve érezte, hogy telitalálat a szerepkör?

Soha nem fogom elfelejteni a pillanatot: a programigazgató szobájában (addig nemhogy ott, de még az adott emeleten se jártam) kezembe nyomtak egy Ausztráliába szóló repülőjegyet. "Állítólag te beszélsz angolul, meg németül, nézzük meg, mit tudunk ebből kihozni!" - ennyit mondtak. Palik Laci is ott volt, aki annyit fűzött hozzá a maga modorában: haza ne gyere Schumacher-interjú nélkül! Lacitól aztán elképesztően sokat lehetett tanulni, ha valaki nyitott volt a meglehetősen egyéni stílusára. Melbourne-ben végül meglett az anyag, bár a későbbi hétszeres világbajnok évekkel később elmesélte, hogy azt hitte, a német RTL-től vagyok, és bár gyanús volt neki a borzalmas kiejtésem, inkább válaszolt. Még hogy nem kell szerencse ehhez a munkához!

Akik személyesen ismerik Önt, azt mondják, igazi energia-bomba, aki lót-fut, ötletel, szervez, dolgozik szüntelenül. Arról is legendák keringenek, hogy állítólag mindig egy gondosan becsomagolt bőrönd áll az előszobájában, hogy azonnal indulni tudjon, ha utaznia kell. Hogyan lehet ezt huzamosabb ideig bírni? Nincs benne a pakliban a „kiégés” veszélye?

A bőröndöt tavaly novemberben ünnepélyesen eltettük a lányaimmal és a feleségemmel a szekrénybe! Sokáig éltem táskából, volt alkalom - nem is egyszer - amikor mindössze néhány órát voltam Budapesten, és már indultam is a következő helyszínre. Valóban, elég lendületes vagyok, ha valamibe belekezdek, azt általában szeretem szívvel-lélekkel csinálni. Izomból. Az elmúlt tizenegy év utazó riporterként olyan élményeket adott, amelyekért nem lehetek elég hálás a sorsnak, de való igaz: kicsit belefáradtam. Szeretném azt hinni, hogy a kiégéstől még messze vagyok, de hihetetlen öröm számomra, hogy ebben a hivatásban találtam egy vadonatúj kihívást, a kommentálást.

Több mint egy évtizedet töltött el a griden, és Wéber Gábor is többször megemlítette Önnel kapcsolatban, hogy tulajdonképpen régi ismerősként üdvözlik a pilóták, szinte reflexszerűen állnak meg egy-egy kérdésére. Az ilyesfajta respektet viszont nehéz kiépíteni, kezdetben voltak nehézségei?

Mi az hogy! Olyan gyomrosokat kaptam könyökkel, hogy csak na! Az első 3-4 év igazából arról szólt, hogy mennyire tudom elfogadtatni magam a szerelőkkel, mérnökökkel, sajtófőnökökkel és persze a pilótákkal. Próbáltam, és a mai napig próbálok korrekten, felkészülten, de ha a helyzet indokolja, akkor a megfelelő keménységgel kérdezni. Igen, az, hogy 10-ből 9-szer válaszolnak a kérdéseimre, egy pozitív visszajelzés.

Korábban azt nyilatkozta, Michael Schumacher a maga egyszavas válaszaival nem a legkellemesebb interjúalany. Volt kedvence esetleg?

Azért a végére Schumi is felpuhult! Az utolsó három - Mercis - évében szinte mindig nagyon korrekt és korábbi önmagához képest bőbeszédű volt. Változott, előnyére. Vannak kifejezetten érdekes interjúalanyok, akiknek a szavaira mindig érdemes odafigyelni. Mark Webber ilyen a maiak közül, de Button is jókat mond, újabban Alonso sem riad vissza a keményebb vélemény kinyilvánításától. Sebastian Vettel humorérzéke pedig annak ellenére, hogy német, szenzációs.

Tavaly tért vissza az MTVA-hoz, és tulajdonképpen azonnal a csatorna sportműsorainak egyik meghatározó arca lett. A Forma-1 mellett dolgozott a londoni olimpiai stúdióban, sőt, az ötkarikás játékok alkalmával a kommentátorkodásba is belekóstolhatott a lovasversenyek és a tollaslabda kapcsán. Régi álma vált ezzel valóra?

Egy olimpiáról tudósítani kétségtelenül a sportriporter-hivatás egyik csúcsa. Fantasztikus volt a hangulat, egyszerűen nem bírtam betelni vele. Amikor éppen nem a stúdióban voltam, rohantam ki az eseményekre. Teljesen mindegy volt, hogy mire, még női gyeplabdát is láttam! A tollas-közvetítést még az olimpia előtt bevállaltam, úgyhogy arra igyekeztem felkészülni, a díjugratásra pedig beugrottam ott kint, mert megszorultunk. Élveztem azt is nagyon.

Tavaly az MR1 Kossuth Rádióban már volt néhány élő bejelentkezése a futamok ideje alatt, de nagyon kíváncsi vagyok, meglepte-e, amikor felkérték, hogy Mezei Dániel helyett vegye át az F1-es futamok vezető kommentátorának szerepét. A döntés után sokan azt rebesgették, tulajdonképpen a „papírforma” érvényesült.

Egy új helyzet állt elő, amire az MTVA így reagált. Egy évet vállaltam utazó riporterként, ehhez jött az olimpia közel három hete, és néhány egyéb munka, pl. a Nemzeti Vágta vagy Jenson Button májusi parádéja a belvárosban. Letelt az egy év, teljesítettem azt, amiben megállapodtunk. Szeretném azt hinni, hogy a "próbaidő" alatt megfeleltem. Az MTVA vezetői ekkor megkérdezték, hogy volna-e kedvem összefogni, kitalálni, megújítani a teljes Forma-1-es közvetítés-sorozatot, nem mellesleg pedig kommentálni. Volt, és bízom benne, hogy ez a kedv sokáig meg is marad! Hogy papírforma-e, azt nem tudom, mindenesetre azt kevesen mondhatják el magukról, hogy tizenegy szezonon át készülhettek a helyszínen a későbbi kommentátori feladatokra, ami persze önmagában nem garantálja azt, hogy "működni is fogok" ebben a szerepkörben.

Hogyan készül az Ön előtt álló feladatokra? Hiszen annak ellenére, hogy a sportág vérkeringésében évek óta benne van, azért kommentálni mégiscsak egy teljesen más jellegű feladat lesz.

Megkockáztatom: ez egy másik szakma. Próbálom rendszerezni azt a sok élményt, tapasztalatot, meg tán némi tudást, ami az elmúlt években rám ragadt. A kommentátorállásból máshogyan kell átadnom ezeket a nézőknek. Agyalok éjjel-nappal, Wéber Gabival pedig sokat beszélgetünk. Igyekszünk még jobban megismerni egymást, mert igaz, hogy tizenkét éve dolgozunk egy csapatban, de eddig, úgymond nem "találkoztunk". Fontos, hogy megbízzunk egymásban, figyeljünk a másikra. Szerencsére ő is ugyanolyan maximalista, mint én. Egy dolgot szeretnénk: a nézők velünk együtt élvezzék azt a másfél órát szombaton és vasárnap délutánonként. A páros műsorvezetés vagy éppen kommentálás egyébként a legnehezebb feladatok egyike.

Lehet tudni valamit arról, hogy lesznek-e helyszíni közvetítések az év során? Tavaly Mezei Dániel és Wéber Gábor is kint volt az idénynyitón, utána viszont többnyire a stúdióból kommentálták az eseményeket.

Idén a Hungaroringen kívül máshonnan nem lesz helyszíni kommentálás. Az MTVA stábja, Bobák Róbert riporter és a rutinos Szabó-Biczók Szilárd operatőr viszont mindenhol ott lesz, és ontja a jobbnál-jobb anyagokat a helyszínekről. Csak győzzük feldolgozni!

Egy, a Forma-1-hez hasonlóan nagy volumenű esemény közvetítése nyilván döntő részt csapatmunka, másképp nem is menne. Mennyien dolgoznak egy-egy futamhétvége során a köztévé vonatkozó műsorain?

Sokan, és ezt most fokozottabban érzem, hiszen naponta egyeztetek a különböző szakterületek képviselőivel. Online-osok, a promóciók készítői, sales-esek, gyártásvezetők, rendezők, grafikusok, hangmérnökök dolgoznak azon, hogy a nézők színvonalas produkciót lássanak. Ha innen nézzük, akkor óriási felelősség, hogy miként kommentálok, mert ennyi kiváló szakember munkáját nem szeretném tönkretenni. Kifejezetten a tartalomért heten felelünk, de a csapatban lévő fiatal kollégák hét közben mást is csinálnak, sporthíreket, focit, ilyesmiket. A Magyar Nagydíj más, ott legalább 60-70 ember dolgozik, de ott ki kell szolgálnunk a külföldi tévéseket is.

A Forma-1-en kívül elsősorban a profi boksz és a kosárlabda áll közel a szívéhez, de azt hallani, hogy sport terén gyakorlatilag „mindenevő”. Mit gondol a jelenlegi magyar sportközvetítésekről? Miben kellene javulnunk, és miben mások a magyar szokások, mint mondjuk a külföldiek?

Valóban, egy jó teniszmeccs éppúgy leköt, mint mondjuk a síugrás vagy az amerikai foci. Lehet hasonlítgatni bennünket az amerikaiakhoz, britekhez, de ennek azért nem látom sok értelmét, mert ők más dimenziókban mozognak, mások a lehetőségeik (sokkal nagyobb a mozgásterük), sőt, más a kulturális közeg, amelyben tevékenykednek. Persze, látva azt, hogy például a BBC hogyan csinál meg egy Forma-1-es közvetítést, nekem is sokszor sírhatnékom támadt az irigységtől, de aztán rájöttem, hogy kár ezen keseregni. Jó, az elég bosszantó, hogy mi lóhalálában rohanunk egyik sajtótájékoztatóról a másikra, tőlük pedig 3 stáb kényelmesen megold mindent. Az tény, hogy az elmúlt pár évben a magyar nyelvű sportcsatornák elárasztották ezt az amúgy igen kicsi piacot, és ez minőségcsökkenéssel járt, de ezt átmeneti állapotnak tekintem. Meggyőződésem, hogy hamarosan tisztulni fog a piac, és a minőség az egyik legfontosabb - versenyt eldöntő - tényezővé válik. Egyébként hiszek a fiatalok lendületében, nem véletlen, hogy többen vannak az MTVA F1-es csapatában is.

Beülni a közvetítőállásba nagy kockázat, idehaza ugyanis szinte minden kommentátort menetrendszerűen megtalálnak a szurkolók – mindenkinek pedig egyébként is lehetetlen egyszerre a kedvére tenni. Ki az, vagy kik azok, akiknek viszont mindenképp szeretne megfelelni?

Persze, aki tévézik, kellően ripacs ahhoz, hogy mindeninek akarjon tetszeni, de igaza van abban, hogy mindenkinek nem lehet megfelelni. Sőt: nem is szabad erre törekedni, mert akkor jellegtelenné válik az ember. És ebben a szakmában a jellegtelenség a legveszélyesebb. Van, akinek Szujó Zoltán akármit, akárhogyan mondhat, nem lesz szimpatikus, mert egy idegesítő pojácának tartja, és ez így van rendjén. Viszont szeretném azt hinni, hogy ha megszólalok, az olyan "szujózolis", és örülök, ha ez úgy tetszik néhányaknak, amilyen. Egy televíziós vagy sportriporter legnagyobb értékeinek egyike, ha egy másodperc alatt felismerik a hangjáról, a stílusáról. Néha eszembe jutnak a régi rádiós körkapcsolások: Molnár Dániel, Török László, Vass István Zoltán, Novotny Zoli bácsi, akik olyan könnyedséggel használták a magyar nyelvet, és olyan összetéveszthetetlen stílusuk volt, hogy néha még mindig belepirulok: én mi a francot keresek itt?

Mit gondol, az internetes kommunikáció fejlődésével, a blogok terjedésével mennyi esély van rá, hogy műértő amatőrök is közel kerülhessenek a sportközvetítésekhez? Futballban például nem ritka, hogy egy szurkoló jóval több információval rendelkezik a csapatáról, mint a stúdióba meghívott volt válogatott labdarúgó, mégis, sok csatorna nem mer elszakadni a hagyományos sztenderdektől.

Felmerül a kérdés, hogy a sportkommentátor kinek közvetít: annak a néhány "szakbarbárnak", vagy a még mindig csendesebb többségnek, aki egy fárasztó hét után péntek este, a melóból hazaérve kinyit egy üveg sört, lehuppan a fotelbe és csak látni akar egy jó meccset a tévében. Szerintem neki nem a statisztika-hegyek kellenek, hanem valami más. Tudja, ez a legnehezebb ebben: mindenkihez szólni. A 60 éves mérnök ugyanúgy találjon valami számára érdekeset, mint a 15 éves tinilány. És bizony, a Forma-1-et sokféle ember nézi. Igyekszem majd megtalálni ezt az egyensúlyt. Visszatérve a kérdéshez: a műértő amatőrök kialakították a maguk játszóterét, blogokban, fórumokon élvezik egymás társaságát. Egyelőre azonban a tévé még szélesebb körhöz kell, hogy szóljon.

Korábban dolgozott a sport mellett más területeken is – az RTL Klub Reggelijében például sokat láthatták a nézők. A köztévénél hogyan állna egy hasonló megkereséshez?

Nem titok, puhatolózás már történt, én pedig  nyitott vagyok más műsorokban való közreműködésre is - később. Most azonban kizárólag a Forma-1-re koncentrálok, mert ez a feladat minden energiámat leköti. Ezt akceptálja az MTVA vezetősége. Aztán ha ezt már viszi a lendület, én is nyitottabbá válok az új kihívásokra. Ismerem magam: ha csak egy százaléknyi agyi kapacitásom is felszabadul, akkor rögtön elkezdenek foglalkoztatni az újdonságok. A fiókom is tele van általam zseniálisnak tartott ötletekkel. Ja, és írni is szeretnék majd még a jövőben.

***

A hatharom.com új sorozatában, a Nagy Kommentátor-mustrában sportriporterekkel beszélgetünk pályájukról, terveikről, céljaikról, lehetőségeikről. Ha valakiről szívesen olvasnál az interjú-sorozat keretein belül, vagy kérdésed, esetleg kérésed van valamelyik magyar kommentátor felé, jelezd nekünk az info@hatharom.com e-mail címen, és mi továbbítjuk a címzettnek!

A sorozat első darabja: A Forma-1 hatalmas megtiszteltetés lenne - Haraszti Ádám