A közelmúlt eredményei semmi jót nem ígértek az Atlético Madridnak, amely 13 és fél éve nem tudott nyerni a Real Madrid ellen. A statisztika szerint ez idő alatt - az eddigi utolsó Atlético-győzelem óta - 25 mérkőzést vívtak a felek és hat döntetlen mellett 19 ízben a Real diadalmaskodott. A helyszín sem a Matracosok mellett szólt, tudniillik a döntőt a Bernabéu Stadionban játszották.

José Mourinho, a királyi gárda mestere Pepét a keretbe sem jelölte, Varane sérülése miatt Albiol játszott Sergio Ramos mellett a védelem közepén. Gyors góllal nyitott a Real, a 14. percben Özil jobbról ívelt be szögletet, Ronaldo pedig hét méterről a jobb sarokba fejelt (1-0). Három perccel később Gabi távolról próbált egyenlíteni, fölé trafált. A 26. percben Diego Costa beadás helyett jobbról a rövid sarkot célozta meg, Diego López résen volt és elkapta a labdát. A 35. percben már sikerült az egyenlítés, Falcao varázslatos cselek után kiugratta Diego Costát, aki középen a kapu felé tört, 17 méterről ballal a bal sarkot vette célba, a labda a kapufáról a hálóba vágódott (1-1). A 43. percben egy kifejelt labdát Özil 18 méterről, ballal egyből kapura küldött, a bal oldali kapufát találta telibe.

A 60. percben Filipe balról kapásból próbálkozott, az oldalhálóba vágta a labdát. Egy perccel később egy támadáson belül két gólt lőhetett volna a Real Madrid, előbb Benzema hat méterről a kapufát találta el, a kipattanót Özil gyűjtötte be, egy csellel előnyösebb helyzetbe hozta magát, lőtt, Juanfran a gólvonalon mentett. A 68. percben harmadszor találta el a kapufát a Real Madrid, Ronaldo 17 méterről lőtt szabadrúgást, a labda elsuhant a sorfal alatt, a jobb oldali kapufáról kipattant, Essien nagy helyzetbe fölé bombázta.

A 77. percben Mourinho dühbe gurult az oldalvonal mellett, a játékvezetővel és a negyedik bíróval is pörölt, meglett a jutalma, az öltözőbe küldték a Real trénerét. A 90. percben Ronaldo megrúgta Juanfrant, az Atlético játékosát ápolták, a Real portugálja megúszta az alattomos esetet.

Több gól nem esett a rendes játékidőben, hosszabbításba torkolt a döntő. A Real Madrid Mourinho nélkül próbálta rendezni sorait, eközben az Atléticót Diego Simeone ezer fokon égve instruálta. A királyi gárda a folytatás előtt mindhárom cseréjét kihasználta, Benzema, Coentrao és Modric lement, Higuaín, Arbeloa és Di María beállt. A 95. percben Diego Costa jobbról került szembe a madridi kapuval, de nagy helyzetben Diego Lópezbe küldte a labdát. Három perc múlva már nem volt esélye a kapusnak, Koke jobbról ívelte be a labdát, Miranda a rövid saroknál tisztán emelkedett és a hosszúba csúsztatta (1-2).

A 104. percben hibázott az Atlético Madrid védelme, Higuaín került helyzetbe, 11 méterről lőtt, Courtois védett. A 109. percben Di María balról passzolta be a labdát, Özil üresen érkezett, öt méterről lőtt, Courtois pedig bemutatta a meccs bravúrját, fölé tolta a labdát. A 114. percben Koke borította fel Ronaldót, aki estében ollózva eltalálta ellenfele arcát, a Real játékosát második sárga lappal kiállították. Az eset után a két kispad egymásnak esett, óriási dulakodás kezdődött, még Pepe is előkerült. Miközben az oldalvonal mellett ment a műsor, addig Courtois-t fejbe dobták a lelátóról, percekig állt a játék. A játékvezető öt percet hosszabbított, a ráadásban Gabit is kiállította, de a Real már nem tudott egyenlíteni. Az Atlético Madrid megtörte az átkot, 13 és fél év után legyőzte városi riválisát. Simeone együttese története során tizedik alkalommal hódította el a trófeát.